Lothár nyugati frank király

2023.09.08
Lothár (Laon, 941 vége – Laon, 986. március 2.) IV. (Tengerentúli) Lajos fia, a Nyugati Frank Királyság, azaz Franciaország királya volt a Karoling-házból (uralkodott 954. november 12-től haláláig).
Lothár nyugati frank király

Útja a trónig

Tengerentúli Lajos nyugati frank király és 939-ben elvett felesége, Szász Gerberga első gyermekeként jött világra az ismert hét közül. Apja váratlanul halt meg 954. szeptember 10-én, miután Reims és Laon között lovasbalesetet szenvedett. Az összegyűlő főurak a leghatalmasabb uraság, a Lajos uralkodása alatt döntő befolyásra szert tevő Róbertida Nagy Hugó, Frankhon (latinul Francia), Aquitania és Burgundia hercege támogatásával az elhunyt király fiát, a tizenkét esztendős Lothárt választották királlyá november 12-én, és még aznap meg is koronázták.

A régensség

Hugó az ifjú királlyal sietett elismertetni hercegi címeit, és egy sikeres házassági szerződés révén Burgundiát ténylegesen is megszerezte 956-ban egyik fia, Ottó számára. Aquitaniát erővel kívánta saját birtokába hajtani, ám III. Vilmos aquitaniai herceg ellenállása miatt 955-ben nem ért el sikert, ráadásul 956 közepén váratlanul meghalt. Mivel gyermekei – köztük a Capeting-ház későbbi alapítója, Hugó – még kiskorúak voltak, özvegye, Szász Hedvig és testvére, az anyakirályné, Gerberga kezébe került az irányítás. A két hölgyet két fivérük, I. Brúnó kölni érsek és I. Ottó német-római császár is támogatta: ez utóbbi biztonságban tudhatta Lotaringiát a Karolingok hódítási kísérleteitől, és megakadályozhatta, hogy a monarchia vagy bármelyik főúr túlzottan megerősödhessen. Egyházi téren is erősödött az ottói befolyás: Brúnó érsek javaslatára 961-ben a metzi Odelric lett Reims érseke, akit 969-ben a verduni gróf fia, a főkancellárrá is kinevezett Adalbero követett.

A régenskormányzat igyekezett a Nagy Hugó idején óriási hatalomra szert tevő Róbertidákat minél jobban meggyengíteni, ezért egészen 960-ig nem ismerték el az ifjabb Hugó frank hercegi címét. A köztes időben az atyai birtokok jelentősen összezsugorodtak: Hugó hercegi kinevezésekor már csak Párizs és Orléans környékére támaszkodhatott, miután a normandiai herceg függetlenedett tőle, az anjoui és a blois-i gróf pedig komoly területeket hajtott saját uralma alá.

Bár Bruno és Hedvig 965-ben meghalt, Gerberga anyakirályné továbbra is fenntartotta a jó viszonyt Ottóval, aki 966-ban mostohalányát, Emmát adta feleségül Lothárhoz.